A Semmelweis Múzeum időszaki kiállításai

Aktuális időszaki kiállítás

Az izgalom biológiája. Selye János és a stresszelmélet dimenziói

Selye JánosÉletünk része a stressz. Nemcsak mai, mindennapi és negatív értelemben, hanem pozitív, az élet kihívásaira válaszoló értelemben is. Selye János (1907-1982) 1936-ban, a Nature-ban megjelent cikkében ismertette meg a tudományos világot egy új jelenséggel, amelyet akkor még nem nevezett stressznek. Ez a jelenség tulajdonképpen a szervezet nem fajlagos reakcióegyüttesének leírása volt, amellyel az élő organizmus mindenfajta, egyensúlyát megzavaró külső körülményre reagálni szokott. Selye csak hosszú vívódás után nevezte el a jelenséget stressznek (az angol szó eredeti jelentése feszültség, idegfeszültség). A legtöbb ember számára ma a mindennapi életben a stressz idegfeszültséget jelöl, és nem is gondol bele, hogy a biológiai stresszreakció a különböző stresszalapú betegségek előidézése mellett tulajdonképpen az élet fenntartását, az egészség helyreállítását is szolgálja.

Selye-4Természetesen a stresszelmélet, mint annyi más tudományos felfedezés, nem előzmények nélkül való. Az orvosokat kezdetektől fogva érdekelte a betegség, illetve az egészség összefüggéseinek, meghatározásának, fennállásának és fenntartásának kérdése. Maga Hippokrátész is foglalkozott a pátosz és a pónosz kérdésével, és arra a megállapításra jutott, hogy a betegség nemcsak szenvedést (pátosz) jelent, hanem erőkifejtést (pónosz) is annak érdekében, hogy a test visszaállítsa épségét. A történelem folyamán többen is foglalkoztak az egészség, illetve a betegség jelenségével, John Hunter (1728–1793) ezt úgy fogalmazta meg, hogy a sérülés maga igyekszik meggyógyítani önmagát.Claude Bernard (1813–1878), a kutatómedicina egyik úttörője abban látta az élőlények egyik fontos tulajdonságát, hogy külső behatások ellenére is fenn tudják tartani belső miliőjük állandóságát.Walter Bradford Cannon (1871–1945) bevezette a homeosztázis kifejezést, mely az élőlények egyensúly fenntartó képességét jelöli.

Selye-3Kutatásai megérlelték Selye Jánosban a gondolatot, hogy a szervezet ugyanazzal a tünetegyüttessel válaszol a külső környezet minden kihívására. Ezt a jelenséget generális adaptációs szindrómának nevezte el, és megfogalmazta, hogy a GAS tulajdonképpen térben és időben megvalósuló folyamat. Térben a mellékvese, a timikolimfatikus rendszer és a bélrendszer háromszögében zajlik a folyamat. Időben a szindróma három fázison esik át: alarmreakció, rezisztencia, kimerülés állapota. Ennek a folyamatnak a pontos meghatározására azért volt szükség, mert benne rögzítődnek a stressz törvényszerűségei, és ez tulajdonképpen alapot is adott a tudományos vizsgálat számára.

Selye nagy apparátussal végezte kutatásait, iskolateremtő, tudományszervező nagysága abban is kiteljesedett, hogy a világ minden tájáról érkeztek hozzá kutatók, és a világ minden táján létesültek stresszkutatásra szakosodott kutatóintézetek. Emberként, kutatóként, iskolateremtőként, előadóként is mély benyomást tett a tudományos világra. Kutatásainak jelentőségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a mai napig folynak kutatások, melyek a stressz jelenségével foglalkoznak.

kiállítás-2A kiállítás arra törekszik, hogy a stressz jelenségét tudományos, ugyanakkor a laikus látogatók számára is érthető szempontból járja körül. Kitér a stressz meghatározásának előzményeire, Selye János kutatásaira és felfedezésére, érzékletesen bemutatja azokat a szerveket, hormonokat, amelyek részt vesznek a stressz térbeli és időbeli manifesztálódásában. Azaz, ebben a kiállításban vizuálisan is érzékelhetővé, megfoghatóvá tesszük a stresszt. Törekszünk arra is, hogy Selye János különleges személyisége, tudományos és filozófikus szemléletmódja, iskolateremtő nagysága is kibontakozzon a látogatók előtt. Mindennek alapjául Selye János részben tudománynépszerűsítő, részben pedig tudományos műveit használjuk fel. Így a kiállítás szervezőerejét, narratíváját Selye gondolatai adják.

Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá – fogalmazta meg a stressz legnagyobb kutatója, Selye János. A kiállítás célja az, hogy ezt a gondolatot tudatosítsuk látogatóinkban. Szeretnénk megmutatni a stresszt mindenféle manapság rárakódott sallang, misztikum nélkül. Szeretnénk megmutatni a stresszt mint biológiai jelenséget, mint az élet velejáróját, de ugyanakkor betegségek előidézőjét is. Szeretnénk megmutatni – és ez tulajdonképpen a kiállítás egyik legfontosabb, látogatóknak szóló üzenete –, hogy a stressz megérthető, kézben tartható jelenség is lehet.

A kiállítás vezérfonalát Selye János tudományról, kutatásról, munkáról, stresszről, életről megfogalmazott gondolatai adják. Ennek megfelelően épül fel a tárlat is, és így két alappilléren nyugszik. Egyik részét a stresszelmélet megalkotása, a Selye-iskola, a kutatások, a magyar vonatkozások, röviden a Selye-jelenség adják. A kiállítás másik pillére maga a stressz, melynek térbeli és időbeli dimenzióit vizuálisan fogalmazzuk meg.

A kiállítás kurátora: Dr. Szabó Katalin

Látványterv: Heon Lab, Bartha Tamás és György Á. Hunor  heon

_DSC4607    _DSC4698

_DSC4598    _DSC4739

Fotók: Blahák Eszter és Tóth Barnabás

Kiállításaink külső helyszíneken