„KITÖMÖTT BARBÁR” A MÚZEUMBAN
2014. október 11. 17:00 – 18:00
Péterfy Gergellyel a Kitömött barbár című regény írójával beszélget Jánossy Lajos kritikus és Varga Benedek. Szeretettel várunk mindenkit, akik már olvasták és akik majd olvasni fogják a regényt!
„Az utóbbi idők egyik legmegrázóbb, legerősebb magyar regénye a Kitömött barbár.” (Tóth Krisztina)
A kurátor, mint műtárgy. A nemes, mint művelt.
A néger, mint barbár. A magyar, mint idegen.
„Két napig nem szóltam Ferenc haláláról… Három nap múlva temettem el a kertben, a magnólia helyén. Két hónapot kába szédületben töltöttem: alig vannak emlékeim arról az időről… Október huszonötödikén hajnalban aztán felszerelkeztem úti takarókkal, összecsomagoltam három napra való ruhát és elindultam Bécsbe. Minden abból a városból indult ki és oda kanyarodott vissza. Már mindenütt megszűnt a vesztegzár, a kolera messze nyugaton járt, német és francia földön… Huszonhetedikén kora reggel értünk be a városba: nem volt már időm, hogy kényelmesen eltöltsek a fogadóban egy napot és kipihenjem magam, mielőtt összeszedem a bátorságom, hogy szembenézzek Ferenc életének főszereplőjével. Nem éreztem féltékenységet, amiért ez a főszerep nem nekem jutott: talán azért, mert ahogy végül ott álltam a Természettudományi Múzeum tetőtéri raktárában, szemben a fekete testtel, amely a vörös szekrény izzó mélyéből lépett felém, már tudtam, hogy önmagam előtt állok.”
Török Sophie, a néhai finom úr, bolondos alkimista gróf és kassai tanfelügyelő lánya, Kazinczy Ferenc felesége, az elbűvölő, ötvenéves széphalmi asszony 1831 nyarán, férje életének utolsó óráiban tudja meg, ki és miért volt Kazinczy legjobb barátja, mi fűzte Ferencet a bécsi fekete emberhez, Angelo Solimanhoz. A Kazinczy-világ kirakós játékának utolsó darabja illeszkedett helyére, amitől a széphalmi élet kontúrjai egyszeriben teljesen átrajzolódtak.
Ki volt a levantei nevű nyugat-afrikai? Mit élt meg gyerekként, amíg a fegyelmező, elvakult oktatás kísérleti alanyából, nemes vademberből művelt európaivá, a császárváros elismert alakjává lett? Hogyan vált rabszolgából, cselédből és komornyikból hercegi nevelővé, gyűjtővé és múzeumi kurátorrá? S miért tömik ki mégis a testét s miért helyezik el saját múzeuma tárlójában?
Hol rejlenek a szatmári nemesifjú, a félénk, érzelgős, csillogóan okos és merész, de rátarti és beképzelt, az írásblokkját grafomániával oldó, állandóan kisemmizett és örökké teret vesztő zseni korlátai? Hol a civilizált és emelkedett Magyarország lehetőségének határai? Miért és mennyire fagy meg a levegő a monarchiában kétszáztíz éve, 1794 tavaszán?
Hol veszít utat, miért nem vés mélyebb vonásokat a magyar felvilágosodás és klasszicizmus? Mit gondol Bécs az idegenről és a barbárról? Mit a klasszikus Európa az emberi testről? Mit jelent a gyűjtemény és a nyilvános múzeum az európai kifinomultság legutolsó évtizedeiben? Hogyan rendelkezünk testünkről, érzelmeinkről, vágyainkról végső soron életünkről?
S mit gondol a remegős lelkű Török Sophie gräfin a férfiak kategóriakedvelő világáról?
(Varga Benedek)
