A Szépirodalmi Figyelő irodalmi, kritikai, szemléző folyóirat legfrissebb számában (2015/2) kiemelt hangsúlyt fektet a múzeumi gyűjteményre. A tanulmányok azt vizsgálják, a szövegek hogyan segítik, vagy épp nehezítik a megértést, milyen módon jelenik meg a textualitás a múzeumi térben, hogyan kapnak helyet a különböző szövegek egy intézmény, egy kiállítás vagy egy gyűjtemény kommunikációjában.
A vitaindítóként is felfogható lapszám bemutatója a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (Bp. I., Apród utca 1-3.) lesz 2015. június 11-én 16 órától.
Szeretettel várjuk a bemutató alkalmából tartandó Gyűjtemény, kiállítás, szöveg, jelentés című beszélgetésünkre!
Résztvevők:
Áfra János – költő, kritikus, a Debreceni Egyetem doktorandusza
Frazon Zsófia – etnográfus, Néprajzi Múzeum
Vincze Ferenc – író, irodalomtörténész, a Szépirodalmi Figyelő főszerkesztő-helyettese
Varga Benedek–főigazgató, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
Moderátor: Berényi Marianna – Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
A kötetben megjelenő tanulmányok:
Biró Annamária: Erdély történeti reprezentációjától a zömök sárkányig
Áfra János: A textualitás szerepe a múzeumi élményben
Palkó Gábor: A „filológiai tárgy” közvetítése
Kelemen Pál: Ex libris: kép, könyv, keret
Részletek a Szépirodalmi Figyelőben megjelent tanulmányokból:
„A kiállítás bejáratánál lévő cím léptet be abba a sajátos közegbe, amit
a kurátorok létrehoztak a hely által adott lehetőségek és a választott
munkák függvényében, a kísérőszövegek segítségével. A tárlat címe a
berendezett múzeumi vagy alkalmi kiállítóhelyen a művészeti kommunikáció
kulcsmondataként funkcionál, mely lényegileg határozza
meg, miképp nézzünk a miliő részét képező tárgyakra, illetve a munkák
halmazára.” Áfra János
„Az már más kérdés, hogy az intézmények mennyire kontextualizálják
anyagukat, mekkora hangsúlyt fektetnek egy olyan jelentésadási mechanizmus
létrehozására, amely a gyűjtemények történetét is kiállíthatónak
tételezné.” Biró Annamária
„Nagy vagy kicsi, nemzeti vagy lokális:
az irodalmi kiállítás a rögzített terekből is kilép, s mind népszerűbb
a vándor- vagy mozgó tárlat, amely a kiállítási tér folyamatos áthelyezésével
– és a jelentésképzés ezáltal történő újrapozícionálásával – földrajzi
és más értelemben szélesebb, tagoltabb közönséget von be az irodalmi
közvetítés dialogikus kommunikációs eljárásrendjébe.” Palkó Gábor
„Hogy az ex librisnek mint intézménynek az elveszett „itt és mosthoz”
van köze, azt két egymással összefüggő dolog is alátámaszthatja.
Egyfelől az, hogy a szakirodalomban megszokott gesztus az ex librist
(a könyvjegyet vagy tulajdonjegyet) az úgynevezett könyvlánc helyettesítőjeként
beállítani. Másfelől az, hogy az ex libris mint intézmény
– pontosabban később mint műfaj – a saját történetében is megismétli,
újra megjeleníti a könyvek „itt és mostjának” elvesztését. Tudniillik a
20. század fordulóján maga is leválik „természetes” helyéről, a könyvről.” Kelemen Pál
Bővebb információ:
Berényi Marianna
Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár
Marketing, PR, kommunikáció
+36-1-375-3533,+36-1-201-1577
berenyimarianna@semmelweis.museum.hu
