A sebesült Görgei

1849. július 2-án a szabadságharc fővezére, Görgei Artúr tábornok, Komárom térségében életveszélyes fejsérülést szenvedett. Egy felrobbanó gránát szilánkja 12 cm hosszan felszakította fejbőrét, és több ponton átszakította koponyacsontját.

A sebesülést követő 9. napon Görgei tábornok három hadtesttel, mintegy 25.000 honvéddel elindult Komáromból Arad felé a nyugatról előretörő osztrák és az északról támadó orosz csapatok között a Duna bal partján vonulva. A sebesülést követő 13. napon bevette Vácot, kiverve onnan az orosz előőrsöket. Mire Vácra ért sebe súlyos gennyesedésnek indult, s a sérülést újra fel kellett tárni. A sebesülést követő 15. napon fogatról nyeregbe szállt, visszaverte az orosz főerők támadását és az oroszokat kikerülve Miskolcra, majd Tokajra vonult. A sebesülést követő 26. napon indult az orosz hadsereg teljes arcvonalát ismét megkerülve délnek.

Augusztus 9-én Temesvárnál az osztrák csapatok megsemmisítették azt a hadsereget, amelyikkel Görgeinek egyesülnie kellett volna. Görgei aznap este, a sérülését követő 39. napon ért Aradra. Másnap találkozott Kossuthtal.  Augusztus 11-én este nyolc órától Kossuth Görgeit diktátornak nevezte ki, és ő maga a török határ felé menekült. Görgei haditanácsot tartott, amely – a megmaradt három hadtestnek – az oroszok előtti kapitulációja mellett döntött. Augusztus 13-án, délután öt órakor Görgei a sebesülését követő 42. napon Világosnál letette a fegyvert.

A fegyverletétel után Klagenfurtba került száműzetésbe. 1867-ben tért vissza Magyarországra, és telepedett le Visegrádon. Világos után még 67 évet élt visszavonultan. 1916. május 21-én halt meg Budapesten.

Hogy történt mindez? Kik és hogyan kezelték a tábornokot? Mit tudott tenni az orvostudomány a modern bakteriológia előtti korszakban, az antiszeptikus vagy aszeptikus műtétvezetés, és különösen az antibiotikumok előtti időkben egy nyitott koponyacsont sérülést elszenvedett beteggel? Milyen eszközök álltak a 19. századi orvosok rendelkezésére? Milyen elméleti és gyakorlati orvosi tudás birtokában igyekezték megőrizni a fővezér életét és cselekvőképességét? Mit állt ki Görgei Artúr?

Kiállításunk egyszerre idézi fel az 1848-49-es forradalom végnapjainak katonai és politikai eseményeit, mutatja be a korszak orvosi, sebészeti tudását, és rajzolja meg a fiatal férfi portréját – szokatlan nézőpontból.

A forradalom, a szabadságharc és Görgei alakja a tankönyvekben

1862- 2009

Kiállításunkban gazdagon válogattunk százötven év tankönyveinek szövegeiből is. Elsősorban elemi iskolás, illetve alsó tagozatos tankönyvek gyűjtésére törekedtünk, hiszen ezek a szövegek nem tudományos igényességgel készültek, hanem a gyermekek olvasási készségének javítására. Színes, meseszerű olvasmányok, amelyekből milliók és milliók tanultak. Milyen furcsa másfél évszázados olvasástanítás hagyomány, hogy a 6-9 éves korosztály olvasni tanítását összekötjük a magyar múlt színes elmesélésével. Nemcsak az iskolai anyag tudományos megbízhatósága kétes itt. Hanem az is, hogy mit és hogyan lehet olyan korosztályok számára történelmet, akik még az idő fogalmáról sem tudnak pontos képet alkotni, és a világot életkori sajátosságaiknak megfelelően nyilvánvalóan jó és rossz küzdelmeként látják.  A történelem, a történeti emlékezet, vagy a történeti tudat összetett, árnyalt és gyakran ellentmondásos jelenségeit sehogy se érzékelhetik. Viszont később, a szaktárgy igényes tanításakor ezekkel a berögzült, bevésődött mesés elemekkel kell küzdeni.

A kisiskolás tankönyveken keresztül azt is látjuk, hogy a népszerűsítő történelem milyen hihetetlen mértékben vonultat fel irodalmi és retorikai konstrukciókat. Topikus hagyomány ez, amely korszakonként rögzült ékítő jelzőkkel, meghatározott szófordulatokkal és társításokkal él, hogy majd egy újabb korszak eltérő identitásbeli céljainak megfelelően új nyelvi konstrukciót teremtsen, amely a gyermekek fejébe iskolai, tehát örök tudományos igazságként vésődik be. Pedig pusztán a laikus történeti emlékezet formáival találkozunk.

Kurátor: Nagy Anita, Romhányi Ágnes, Varga Benedek