Arányi Zoltán (1856- 1861 körül) múmiája 1969-ben került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár (SOMKL) gyűjteményébe, amelyet a SOTE I. sz. Kórbonctani Intézete ajánlott fel az akkor még új intézmény számára. A tudományos és művelődéstörténeti szempontból egyaránt különleges múmia eddig csak az 1925 körül rendezett „EMBER” című tárlaton volt látható. Újdonság, hogy 2015. április 10-től május 17-ig a Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállításában ez a korpusz reprezentálja a 19. századi mesterséges mumifikálást, balzsamozást.
A múmia azért is különleges, mert az ötéves kisfiú holttestét édesapja, Arányi Lajos (1812-1887) konzerválta, majd a felöltöztetett kis korpuszt élete végéig ülő helyzetben, egy karosszékben íróasztala mellett tartotta.
Arányi Lajos (eredeti nevének változatai: Lostainer, Lóstájner, Losteiner) a 19. századi magyar orvostudomány kiemelkedő alakja, a modern magyar patológia megteremtője, a kórbonctan első oktatója. Részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, szoros kapcsolatot ápolt Balassa János, Markusovszky Lajos és Semmelweis Ignác körével a Bach-korszakban, 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1861-ben pedig kinevezték a kórbonctan rendes tanárává az egyetemen. Tudományos munkássága mellett a holttestek konzerválása is foglalkoztatta, új eljárásokat dolgozott ki: ő balzsamozta Wesselényi Miklós vagy Ferenc József és Erzsébet első lányának tetemét is. Arányi saját tudománya mellett régészettel és műemlékvédelemmel is foglalkozott, a budai várban levő történelmi emlékű házaknak és pontoknak emléktáblákkal való megjelölésének ötlete tőle származott és a kivitelezésben is oroszlánrészt vállalt. A vajdahunyadi vár restaurálását is ő indítványozta először, sőt rajzai alapján indult meg a 19. századi helyre állítás.
Bár a 21. századból visszatekintve bizarrnak tűnik, hogy Arányi Lajos élete végéig maga mellett tartotta kisfia múmiáját, a 19. század embere máshogy viszonyult a halálhoz, a halott testhez. Gondoljunk az emlékként őrzött hajtincsekre, vagy akár arra a Nyugaton elterjedt szokásra, amikor a halottakat felöltöztették, és a családtagokkal, a még élő gyerekekkel együtt lefényképezték.
A Magyar Természettudományi Múzeum Múmiavilág című kiállítása azért is a legmegfelelőbb helyszín, hogy a SOMKL féltve őrzött műtárgya bemutatkozzon, mert öt kontinens, és több évezredek múmiáit kulturális környezetükbe, személyes történetüktől nem megfosztva mutatja be. A múmiák rejtélye mindenkiben kérdéseket vet fel. A miértre és a hogyanra a Múmiavilág kiállítás a tudomány eszközeivel keresi a választ. A múmiák halottak, nem beszélnek, de a tudomány segítségével szóra bírhatók. A kiállításban a világ különböző részeiről, különböző időben, különböző módszerekkel mumifikált, vagy különbözőképpen mumifikálódott múmiákat mutatnak be. Az itt látható, összesen 28 múmia még sosem volt így együtt látható Európában.
