Az izgalom biológiája. Selye János és a stresszelmélet dimenziói

Életünk része a stressz. Nemcsak mai, mindennapi és negatív értelemben, hanem pozitív, az élet kihívásaira válaszoló értelemben is. Selye János (1907-1982) 1936-ban, a Nature-ban megjelent cikkében ismertette meg a tudományos világot egy új jelenséggel, amelyet akkor még nem nevezett stressznek. Ez a jelenség tulajdonképpen a szervezet nem fajlagos reakcióegyüttesének leírása volt, amellyel az élő organizmus mindenfajta, egyensúlyát megzavaró külső körülményre reagálni szokott. Selye csak hosszú vívódás után nevezte el a jelenséget stressznek (az angol szó eredeti jelentése feszültség, idegfeszültség). A legtöbb ember számára ma a mindennapi életben a stressz idegfeszültséget jelöl, és nem is gondol bele, hogy a biológiai stresszreakció a különböző stresszalapú betegségek előidézése mellett tulajdonképpen az élet fenntartását, az egészség helyreállítását is szolgálja.

Természetesen a stresszelmélet, mint annyi más tudományos felfedezés, nem előzmények nélkül való. Az orvosokat kezdetektől fogva érdekelte a betegség, illetve az egészség összefüggéseinek, meghatározásának, fennállásának és fenntartásának kérdése. Maga Hippokrátész is foglalkozott a pátosz és a pónosz kérdésével, és arra a megállapításra jutott, hogy a betegség nemcsak szenvedést (pátosz) jelent, hanem erőkifejtést (pónosz) is annak érdekében, hogy a test visszaállítsa épségét. A történelem folyamán többen is foglalkoztak az egészség, illetve a betegség jelenségével, John Hunter (1728–1793) ezt úgy fogalmazta meg, hogy a sérülés maga igyekszik meggyógyítani önmagát.Claude Bernard (1813–1878), a kutatómedicina egyik úttörője abban látta az élőlények egyik fontos tulajdonságát, hogy külső behatások ellenére is fenn tudják tartani belső miliőjük állandóságát.Walter Bradford Cannon (1871–1945) bevezette a homeosztázis kifejezést, mely az élőlények egyensúly fenntartó képességét jelöli.

Kutatásai megérlelték Selye Jánosban a gondolatot, hogy a szervezet ugyanazzal a tünetegyüttessel válaszol a külső környezet minden kihívására. Ezt a jelenséget generális adaptációs szindrómának nevezte el, és megfogalmazta, hogy a GAS tulajdonképpen térben és időben megvalósuló folyamat. Térben a mellékvese, a timikolimfatikus rendszer és a bélrendszer háromszögében zajlik a folyamat. Időben a szindróma három fázison esik át: alarmreakció, rezisztencia, kimerülés állapota. Ennek a folyamatnak a pontos meghatározására azért volt szükség, mert benne rögzítődnek a stressz törvényszerűségei, és ez tulajdonképpen alapot is adott a tudományos vizsgálat számára.

Selye nagy apparátussal végezte kutatásait, iskolateremtő, tudományszervező nagysága abban is kiteljesedett, hogy a világ minden tájáról érkeztek hozzá kutatók, és a világ minden táján létesültek stresszkutatásra szakosodott kutatóintézetek. Emberként, kutatóként, iskolateremtőként, előadóként is mély benyomást tett a tudományos világra. Kutatásainak jelentőségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy a mai napig folynak kutatások, melyek a stressz jelenségével foglalkoznak.

A kiállítás arra törekszik, hogy a stressz jelenségét tudományos, ugyanakkor a laikus látogatók számára is érthető szempontból járja körül. Kitér a stressz meghatározásának előzményeire, Selye János kutatásaira és felfedezésére, érzékletesen bemutatja azokat a szerveket, hormonokat, amelyek részt vesznek a stressz térbeli és időbeli manifesztálódásában. Azaz, ebben a kiállításban vizuálisan is érzékelhetővé, megfoghatóvá tesszük a stresszt. Törekszünk arra is, hogy Selye János különleges személyisége, tudományos és filozófikus szemléletmódja, iskolateremtő nagysága is kibontakozzon a látogatók előtt. Mindennek alapjául Selye János részben tudománynépszerűsítő, részben pedig tudományos műveit használjuk fel. Így a kiállítás szervezőerejét, narratíváját Selye gondolatai adják.

Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá – fogalmazta meg a stressz legnagyobb kutatója, Selye János. A kiállítás célja az, hogy ezt a gondolatot tudatosítsuk látogatóinkban. Szeretnénk megmutatni a stresszt mindenféle manapság rárakódott sallang, misztikum nélkül. Szeretnénk megmutatni a stresszt mint biológiai jelenséget, mint az élet velejáróját, de ugyanakkor betegségek előidézőjét is. Szeretnénk megmutatni – és ez tulajdonképpen a kiállítás egyik legfontosabb, látogatóknak szóló üzenete –, hogy a stressz megérthető, kézben tartható jelenség is lehet.

A kiállítás vezérfonalát Selye János tudományról, kutatásról, munkáról, stresszről, életről megfogalmazott gondolatai adják. Ennek megfelelően épül fel a tárlat is, és így két alappilléren nyugszik. Egyik részét a stresszelmélet megalkotása, a Selye-iskola, a kutatások, a magyar vonatkozások, röviden a Selye-jelenség adják. A kiállítás másik pillére maga a stressz, melynek térbeli és időbeli dimenzióit vizuálisan fogalmazzuk meg.

A kiállítás kurátora: Dr. Szabó Katalin

Látványterv: Heon Lab, Bartha Tamás és György Á. Hunor  

Fotók: Blahák Eszter és Tóth Barnabás

Az izgalom biológiája

Az izgalom biológiája

Az izgalom biológiája

Az izgalom biológiája

Az izgalom biológiája

Megnyitó

Az izgalom biológiája

Az izgalom biológiája

Az izgalom biológiája

PreviousNext