ÉPÜLETEINK

Meindl-ház

A középkori eredetű Tabán házai a török pusztítás és a gyakori tűzvészek következtében többször újjáépültek, köztük az Apród utca északi házsora is, amely a 18. század végén nyerte el azt a formát, amelyből a később szanálásra ítélt negyed néhány megmaradt épülete tanúskodik. A hajdani Palota utca a Pest felé vezető hajóhíd és a várba felvezető Új Kapu közvetlen közelsége miatt kiemelkedő forgalmú kereskedelmi központtá vált a 18. század végére, így a mai Apród u. 1-3. alatt álló, egykor Meindl János által birtokolt klasszicizáló későbarokk ház is kitűnő kereskedelmi lehetőségekkel kecsegtetett.
Az 1810-ben a tűz martalékaivá vált épületet copf stílusban építették újjá, s mintegy harmadával meg is nagyobbították. Semmelweis József, Ignác édesapja 1806-ban bérelte ki az épület teljes jobboldali szárnyát, ahol megnyitotta a Fehér Elefánthoz címzett vegyes kereskedését. Meindl a földszinti baloldali szárnyon üzemeltetett kávéházat, de ő maga nem mindig lakott az épületben, melynek majdnem teljes emeleti részén a Semmelweis család lakott bérlőként házi személyzetével és segédeivel egyetemben. Itt született 1818-ban Semmelweis Ignác is, aki családjával együtt 1823-ban átköltözött az apja által megvásárolt szemközti épületbe, az ú.n. Demeter házba, ahová üzletüket is áttelepítették. Az 1906-ban emléktáblával megjelölt szülőház túlélte a Tabán felszámolását, de a II. világháború nem kímélte.
A félig megsemmisült házat 1962-64 között állították helyre, illetve az elpusztult emeleti részt jól megkülönböztethetően múzeumi kiállítótérként tervezték újjá, hogy az 1965-ben megnyíló Semmelweis Orvostörténeti Múzeum méltóképp őrizhesse a ház neves szülöttének emlékét. Semmelweis hamvait ekkor hozták át a Kerepesi temetőből, s helyezték az épület árnyas udvarának oldalfalában nyugalomra. Borsos Miklós Anyaság című szobra emlékezteti az utókort a híres szülész kiemelkedő munkásságára.
Cím: Bp., I., Apród utca 1-3.

Semmelweis Könyvtár és Levéltár

Wirth Mihály 1909-ben hunyt el, és gyermekei nem lévén, Török utca 12. számú ingatlana egyedül feleségét, Schannen Zsuzsannát illette meg. 1915-ben meghalt az özvegy is, öröksége Ida és Emma testvérére, valamint egyik alkalmazottjára,Krispin Ilonára szállt. A testvérek azonban megtámadták a végrendeletet és sikerült kizárni belőle a számukra kellemetlen harmadik örököst. A két nővér ezután eladta a házat, tőlük vette meg 1918. július 4-én Kovaltsik Ilona, művésznevén Kormos Ilonka, a Bécsből hazatért primadonna 72000 koronáért. Még abban az évben megszerezte 43000 koronáért a Gül Baba utca 6. alatti épületet is. A telkek vége összeért, és egy szabályos L alakot adott ki. 1925 januárjában „Előzetes elvi bontási és építési engedélyért folyamodott a két telken álló két lakóház elbontása és helyükre két új lakóház építése érdekében.”
A befektetés költségét ötszázmillió koronára becsülték, ez bizonyára a színésznő máig ismeretlen patrónusa fizette. Kovaltsik Ilona 1925 nyarán kért tényleges építési engedélyt a kétemeletes házakra. Ifj. Gyenes Lajos terve szerint a zárterkélyek félköríves „kiüléssel” jelentek meg a húszas évek neobarokk formakincsét „felvonultató” homlokzaton. A földszint bal oldali részét szerelőaknás garázs, a többit a gazdasági-kiszolgáló helyiségek foglalták el: az étellifttel felszerelt konyha, kamrák, a portás szobája, a szakácsnő és a cselédlányok szobája.
Patkó alakú lépcsőn lehetett feljutni az emeletre, ahol hasonló volt az elrendezés. Az utcai traktuson kettő, egymással összenyitható helyiség osztozott (az elsőn a szalon és az úri szoba ebédlő-kapcsolattal, a másodikon a háló és a budoár, az ebédlő fölött gardrób és télikert volt), a félkörzáródású nagy tér pedig osztatlanul szolgálta a közösségi funkciót. Ezt a reprezentatív szférát növénymintás stukkók, aranyozott kristály csillárok és falikarok, igényesen megmunkált kilincsek díszítették. Az udvarra nézett a tálaló, a mellékhelyiségek és a tárolók, hasonlóan a második emelethez.
Először a Gül Baba utcai, klasszikus német barokk stílusú házat építették fel. 1926. november 23-án a művésznő módosítatta a terveket. Minden bizonnyal ez is Ifj. Gyenes Lajos rajza, de Robelly Aladár, a kivitelező szignálta. A változtatás szerint a patkó alakú lépcsőt háromkarú szerkezettel cserélték fel, „az íves termek kevesebb ablakkal világíttatnak meg”, a máig meglévő, tölgyfaajtós garázs fölé pedig félemeletet iktattak. Az addig kortárs neobarokk architektúrájú ház inkább az előző század városi palotáira jellemző neobarokk-rokokó stílusban 1927 végére készült el.
Kovaltsik Ilona házát 1944-ben önként átengedte a Vöröskeresztnek. Ezután lett kötözőhely, majd a háború után gyermek-, illetve Heine-Medin kórház. A házat hivatalosan csak 1951-ben államosították, ekkor az ORFI kezelésébe került, és itt rendezték be a kórház könyvtárát is. 1956 februárjában a Török utcai épületbe költözött az orvostörténeti könyvtár (az ORFI könyvtárával együtt), miközben Kovaltsik Ilona továbbra is palotája egyik hátsó szobájában élt. 1963-ban halt meg nyolcvanegy évesen.
A könyvtár lassanként elfoglalta az épület összes helyiségét. Berendezéséhez tartozik több 18. századi intarziás bútor, Semmelweis Ignác széke és egy 19. századi földgömb is. Az olvasóterem bejárata fölött latin idézet áll: „Hic mortui vivunt, muti magistri loquuntur.” (Itt a halottak élnek, a néma mesterek beszélnek.). A középkori proverbiumot az első igazgató, Palla Ákos íratta fel a bejárat fölé. A műemlék épületet 1990-ben felújították. 2006-ban a renovált Gül Baba utcai szárnyba költözött a Levéltár: az épület belső homlokzatát és udvarát is ekkor hozták rendbe.
(Verrasztó Gábor nyomán)
Cím: Bp., II., Török utca 12.

Ernyey József Gyógyszerészettörténeti Könyvtár

Filó János 1882. március 3-án nyitotta meg a Szent Keresztély Patikát a Mátyás tér 2. sz. házban, amely 1890-ben költözött a szomszédos 3. sz. alá. Az emeleten a gyógyszerész lakott, a patika az utcai front földszintjén állott. A Szent Keresztély Patika 1978-ban szüntette be működését, ekkor került a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kezelésébe. Itt kapott helyet az Ernyey József Gyógysszerészettörténeti Könyvtár, amely korábban, 1968 óta az Orvosegyetem épületében működött. Az egykori officina ma az olvasóterem. A könyvtár egyben patikamúzeum is. A neoreneszánsz stílusú berendezést 1890-ben készítette el Vanicsek Lajos asztalos. A bútorzat tölgyfából készült, faragott díszítéssel. Az állványzat felső részén két dátum olvasható „1882. március 5.” a megnyitás és „1890. november 8.” az átköltözés időpontja. A polcokat korabeli edényzet díszíti Az udvar felé található a laboratórium és a raktár. A 8471 kötetes, lezárt anyagú könyvtár 1801 óta megjelent gyógyszerészeti könyvekből és a legfontosabb hazai és külföldi gyógyszerészeti folyóiratokból áll. Értékes kincse a 650 darabból álló gyógyszerészi disszertációgyűjtemény.

Cím: Bp., VIII. Mátyás tér 3.

Arany Sas Patikamúzeum

A múzeumnak otthont adó épület kereskedőháznak épült a 15. század első felében, de a többszöri átalakítás következtében ma a 18-19. századi barokk és copf stílusjegyek dominálnak kinézetében. A patikamúzeum keretein belül a korábbi évszázadok feltárásra került építéstörténeti fázisai megszemlélhetőek, így a kereskedelmi tevékenységet bizonyító 15. századi átadóablak, a reneszánsz vakfülke, a török kori lámpafülke, a 16. században kialakított dongaboltozat. Az ún. alkimista műhelyben másodlagos elhelyezést kapott a ház más részén megtalált, 1541 előtt készült csillagos falfestés, a kiállítás első helyiségében pedig a 18. század elején készült ornamentális dekoráció és a töredékesen fennmaradt figurális falfreskók érdemelnek figyelmet. A ma is látható rác boltajtó 1769 előtt készülhetett. Valószínű, hogy a közelben lévő Bösinger Ignác által 1687-ben alapított patika költözhetett a házba valamikor 1735 és 1754 között, akkor már Arany Sas névvel, s egészen az I. világháborúig itt működött. Az ez idő tájt történt átalakítások már a gyógyszertár kialakítása érdekében történtek, így a copf stílusú kőkeretes ajtót (1794), valamint a laboratóriumi kályhához tartozó tüzelőnyílást is ebben az időben építhették. Az épület bolthelyiségét 1966-ban kapta meg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum egy gyógyszerészettörténeti kiállítás létrehozása céljából, amely a műemléki helyreállítások befejeződése után, 1973-ban nyílhatott meg.Cím: Bp., I., Tárnok u. 18.