Változatok a sebészeti eszközök fejlődésére

 

I.                     

Kiállításunk a sebészeti eszközök fejlődésének változatosságát érzékelteti.  Azt a gazdagságot, amely nemcsak a közelmúlt, hanem az elmúlt évszázadok sebészetére is jellemző volt, és amelyben nyomon követhető az egyes műtétekhez szükséges eszközök formájának, alakjának kialakulása és fejlődése.

Változatokat mutatunk be a műszerek fejlődésére. Nem teljes fejlődési íveket rajzolunk meg, mivel a sokféleség érzékeltetése, a funkcionális tökéletesedés és változatosság, de egyben az eszközök bizonyos típusainál a szerkezeti, morfológiai állandóság megragadása a célunk.  Nem a sebészet történetét, fejlődésének egészét igyekszünk bemutatni, hiszen annak részletezése sokkal nagyobb teret igényelne. A kiállítás gyűjteményünk gazdag orvosi eszközanyagára épül, ennek különlegességét és változatosságát mutatja meg a közönségnek.

II.

A sebészet több ezer éve jelen van az emberi civilizáció történetében, mindegyik kultúra kifejlesztette a maga sebészetét és eszközeit. A felszíni sebek ellátása, a törött és elmozdult végtagok összeillesztése, a betört koponyák csonttörmelékének eltávolítása és a koponyatető befedése ugyanúgy több ezer éves gyógyítói gyakorlatra tekint vissza, ahogy a szülések segítése. Ezek az eljárások a különböző kultúrákban évezredekig erős hasonlatosságot mutatnak.    

A legősibb hivatás valójában a gyógyító hivatása, hiszen embertársaink ápolása és a gyógyító beavatkozások nyomai nemcsak a homo sapiensek paleolitkori sírjaiban, hanem a neandervölgyi ember maradványaiban is fellelhetőek.

A modern sebészet megjelenése előtt a műtéti eljárások, a fertőzés, a vérzés és fájdalom elkerülése érdekében elsősorban testfelszíniek voltak.  Olyan testüregi beavatkozásokat tudtak végezni, amelyekhez nem kellett megnyitni a mellkasi és a hasi részeket.  A súlyosabb végtagsérülések esetén pedig nem lehetett megtartó kezeléseket végezni, a 19. század vége előtt ezért éltek olyan gyakran amputációval.

III.

A 19. század második felében megjelenő modern aneszteziológia, az aszeptikus és antiszeptikus eljárások és a vérpótlás forradalmi változást hoztak el az addigi testfelszíni, vagy kisebb testüregi sebészeti beavatkozások gyakorlatába. Korábban évezredeken keresztül a sebek ellátása, a törött végtagok összeillesztése, az idegen testek kiemelése, az amputálás, a koponyalékelés és a csonttörmelékek eltávolítása a koponyaűrből tartoztak a sebészek eszköztárába. A modern sebészet megjelenése az invazív, mély, testüregi beavatkozásoknak nyitott utat, s így a sebészeti eszközök, műszerek egyre változatosabbak, összetettebbek, különlegesebbek lettek. A mellkas, a hasüreg, majd a koponya és a szív felnyitása általános gyakorlattá vált. Kiállításunk ezt a két korszakot tárgyalja: a modern sebészet megjelenése előtti eszközöket, és az invazív sebészeti eljárások 19-20. századi műszereit. 

A nyugati medicina a fejlődés hatására globálissá vált, az európai és a nyugati világ egyik olyan vívmányává, amely mára minden kontinensen és minden kultúrában meghatározó szerepet játszik.

A 20. század végén, a 21. század elején újabb technológiai ugrás tette lehetővé az invazív műtéti eljárások olyan megőrzését, amely egyben a test felnyitását is elkerüli: az endoszkópos, laparoszkópos, katéteres eljárások napjainkra újabb korszakot nyitottak, amelyek kiállításunk már nem tér ki.

IV.

Kiállításunk címében a sebészetre, mint az évszázadokon át hagyományosan a manuális, műtéti eljárásokkal gyógyító, egységes szakterületre utalunk.  A modern nyugati medicinában fokozatosan önálló tudományágakká váló területek (szemészeti, urológiai, fül-orr-gégészeti, nőgyógyászati, ortopédiai, mellkas, szív-, és érsebészeti, proktológiai, szájsebészeti, kézsebészeti, agysebészeti, idegsebészeti és transzplantációs, és egyéb szakágak) kialakulását nem tárgyaljuk külön-külön. Az utóbbi évszázadban ezek az orvosi területek egyre specifikusabbak lettek, egyre inkább specialistákat követeltek. Közös bennük, hogy a sebészet megannyi ága a biológiai, anatómiai, patológiai, anyagismereti és technológiai tudás rohamosan fejlődésének köszönhetően egyre nagyobb lehetőségek birtokába került, ami egyre bonyolultabb, komolyabb és sikeresebb beavatkozásokat tett lehetővé a gyógyítás érdekében. Mindeközben átalakult a korábbi korokra jellemző konzervatív, minimalista sebészi beavatkozásokra törekvő hozzáállás és a sebészeti szakágak orvosai egyre merészebb célokat tűztek ki és értek el.  A specializáció mellett azonosságokat is találunk: a sebészekre, bármelyik területen praktizáljanak is pontos anatómiai és patológiai tudás, átgondoltság, lenyűgöző kézügyesség, bátorság és állóképesség jellemző.

Hogyan érhető tetten a változás az eszközök fejlődésében? Hogyan fejlesztenek ki egyre speciálisabb eszközöket folyamatosan növekvő sebészi repertoár elvégzéséhez? Milyen szimbiózisban áll a biológiai és sebészeti tudás fejlődése és az új műtéti eljárások kifejlesztése az eszközök fejlesztésével és tervezésével? Kiállításunk ezekbe a folyamatokba nyújt bepillantást.

V.

A kiállítás külön érdekessége a 2022 szeptemberében Jánoshida közelében feltárt I. századi római kori orvos sírjában talált sebészeti eszközök bemutatása. A leletek a szó szoros értelmében világszenzációt jelentenek. Hasonló precíziós formájú, ötvözetű, minőségű és korú sebészeti eszközök eddig csak a 79-ben elpusztult Pompeiből kerültek elő. A többi római kori sebészeti eszköz jóval későbbi (a 3-4. századi Germaniából és Britanniából került elő), és minőségük sem azonos a 70 km-re az egykori pannoniai limesen túl talált magyarországi eszközökkel. A másik érdekesség a római kori csontvágók és csontemelők felépítésének és formájának napjainkig tartó világos kontinuitása, amelyet a kiállításban a késő középkori metszetek rekonstrukciói, és a kiállított 17-20. század tárgyak igazolnak. Mindez világosan mutatja milyen hihetetlenül mély gyökerei vannak a sebészetnek az európai civilizációban, hány tucat nemzedék egymásra épülő tudásának, gondolkodásának és innovációjának köszönhető a sebészeti eljárások mai színvonala. Az európai, vagy a nyugati sebészet fejlődésében a robbanásszerű változást a modern fájdalomcsillapítás, azaz az anaszteziológia, a steril műtétvezetést lehetővé tévő aszepszis és antiszepszis, valamint a megfelelő vérpótlás hozta magával a 19. század második felében és azt követően. Ettől kezdve vált lehetővé a mellkasi és a hasi részek feltárása és az invazív, testüregi műtétek elvégzése, ami a sebészet és általában az orvostudomány lehetőségeinek gyors és hatékony megnöveléséhez vezetett. A nyugati medicina ennek hatására egyúttal globálissá vált, az európai és a nyugati világ egyik olyan vívmányává, amely mára minden kontinensen és minden kultúrában meghatározó szerepet játszik.

A leletegyüttes 2023. szeptemberéig látható.

A kiállítás várhatóan 2024. májusáig tekinthető meg.

Kurátorok:

Blahák Eszter, Tuboly Adrienn, Varga Benedek