Bábatáska- a hónap műtárgya

Sok vád éri a múzeumokat a „poros” raktárak miatt. Ilyet persze csak az mond, aki régen nem járt ilyen helyen. A „Frissen porolva” sorozatcím átvitt értelemben értendő, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kiállítás-sorozatával nem portalanít, hanem inkább lefújja a port régen bemutatott tárgyairól. Most egy bába hagyatékát vesszük elő!

A 20. század közepéig az asszonyok nagy része otthonában szülte meg gyermekét. A vajúdást és a szülést bába és a rokon asszonyok segítették. Kezdetben a saját tapasztalatok és az idősebbektől szerzett tudás, esetleg orvosoktól, gyógyító papoktól tanultak bátorították az asszonyokat a szülésnél való segédkezésre. A 16. században már voltak olyan városaink, amelyek hivatalos bábákat alkalmaztak. A 18. század végére megfogalmazódott egy szabályrendszer is, amely szerint csak vizsgázott bábák dolgozhatnak, előírták teendőiket és azt, hogy gyógykezelést, illetve vetélést előidéző szereket nem alkalmazhatnak. Ez az az időszak, amikor elkezdődött a bábák hivatalos oktatása is.

Egy 1889-ben kiadott rendeletben a gyermekágyi láz meggátlásának céljából utasítást adtak ki a bábák számára: a karbolos vízben való kézmosás és az eszközök karbolos tisztítása mellett tiltották a lázas betegek gyógyítását is.

A 20. század második felében a bábák jelentősége a szülésnél csökkent, hiszen a szülések valamilyen egészségügyi intézményben történtek, történnek. Ez mostanra valamelyest változott, hiszen sok szülő nő választ magának bábát, dúlát, aki végigkíséri a gyermekvárás hónapjain, és segít a szülésnél is.

A bábatáska azokat az eszközöket, szereket tartalmazta, amelyeket a bába a magzatvizsgálatokhoz és a szüléshez használt. Tartalmát szabály írta elő.

A kiállított táska és a benne található eszközök, anyagok Szabó Imréné bába hagyatékának részei és a 20. század első feléből származnak.