Semmelweis-év 2018.

A Kerepesi temetőben ma is látható Schickedanz Albert síremléke, amelyet 1894-ben állíttattott Semmelweis Ignácnak a hálás utókor. Hamvai azonban már 1963 óta nem ott pihennek, exhumálásuk után a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum árnyas kertjében helyezték el a csontokat, ahol Borsos Miklós Anyaság című szobra emlékeztet a tudós munkásságára. 

Tervrajz a Schickedanz Albert-féle Semmelweis síremlékhez

Baltzer József pallér-kőműves hagyatékából

1894. (pausz, tus)

Ltsz.: 79.131.1 (XI/3F)

1865. augusztusában Semmelweis Ignácot (1818-1865) a bécsi schmelz-i temetőben helyezték nyugalomra, azonban a temető későbbi felszámolása miatt 1891-ben maradványait a pesti Fiumei úti sírkertben lévő Walthier-féle családi sírboltba hozták át. Ekkor már tervben volt, hogy a főváros segítségével, illetve gyűjtés rendezésével a temető frekventált pontján díszsírhelyet létesítenek a tudós földi maradványainak. A főváros 1892-ben utalt ki díjmentesen sírhelyet erre a célra, azonban az emlékmű megvalósítása még váratott magára, mígnem az adakozásból 1500 Ft össze nem gyűlt.

1893-ban már az előkészítő munkálatok folytak, meghívásos tervpályázatot írtak ki, s noha a pályaművek elkészültek, Elischer Gyula (1846-1909) javaslatára mégis egy olyan művész választottak ki, aki elfoglaltságai miatt nem akart részt venni a pályáztatási procedúrán, amelyen a tervezőket arra kérték fel, hogy egy méltó, anyagban és művészi kivitelben komoly, monumentális, mégis egyszerű síremlék terveit készítsék el. A Herczog Fülöp Ferenccel (1860-1925) közös irodát működtető Schickedanz Albert (1846-1915) nyerte el végül a megbízást. Eléggé megkötötték a kezét azonban a javaslatok megfogalmazásával, bár valószínűleg Elischer és a művész szóban történt előzetes egyeztetése lehetett az alapja a szorgalmazott konkrétumoknak: „… az emlék alakja igen egyszerű legyen, római columbarium vagy görög vagy egyiptomi sarkophag, szóval alakjával s nézeteivel imponáló s mégis egyszerű s így olcsó kőemlék, melyen csak Semmelweis neve legyen.” Az emlékmű görög, római mintákból táplálkozó neoreneszánsz formája a Semmelweis-Emlék Végrehajtó Bizottság azon törekvéseit tükrözte, melyeket később a köztéri szobor állítása során is megfogalmaztak. Semmelweis munkásságának egyetemes jelentőségét kellett hangsúlyozni, hiszen a tudósnak nem csupán hazánk asszonyai hálásak.

Az emlékmű anyagául habos mintájú karszti márványt választottak, megfaragása Trieszt környékén történt, erről egy elkészültét és felrakodását bejelentő távirat tanúskodik. A Semmelweis Múzeum birtokába 1978-ban került az a tervrajz, amelyet elsőként a jelenleg is megtekinthető „Saját kezűleg” kamarakiállításunkon mutatunk be a nagyközönség számára. A síremlék szarkofágjának 3 nézetét tartalmazó műszaki rajz Baltzer József budapesti illetőségű pallér-kőműves munkája, aki Ybl Miklós mellett is sokat dolgozott, s a Szent István Bazilika építésében is részt vett. Az emlékművet végül a VIII. Nemzetközi Közegészségi és Demográfiai Kongresszus idejére időzítve 1894. szeptember 2-án leplezték le tekintélyes nemzetközi vendégsereg előtt.

Horányi Ildikó főmuzeológus